Fire Field

Tartoztam még egy karkötővel. Olyannal, ami hordható is. És bár a csomózáson még finomítani kell, a medált sikerült eltalálni: a két egymás felé fordított F betű a híres Fire Field zenekar logója. A karkötő pedig immár a dobos csuklóján reklámoz. A zenekar mellett akár engem is.

Gyöngyszemek a muffinon

Edináról a matekon kívül a sütés jut eszembe. Tavaly megkérdezte, besegítek-e neki nyolc torta elkészítésében. Rejtélyes módon rosszul lettem  csokireszelés közben, így azóta inkább papíron sütök neki.
Boldog szülinapot!

Abigél

Vitay Georgináék kirándulása remek alkalom volt arra, hogy rajzolás közben egy újfajta stílust alakítsak ki magamnak: az alakok stilizáltak, de mozdulataik így is kivehetőek. Ők a mostani figuráim ősei.

Kedves Bogi!

A levélírás szenvedélyem. A borítékok dekorálása még inkább az. Általában valami személyeset rajzolok, ami kötődik a címzetthez. Akár mail art-nak is mondható. Ma viszont én kaptam levelet, teljesen váratlanul. És bár most sem postai borítékot használtam, a tartalom fontosabb volt, mint a külső. Este bele is kezdtem a válaszba, és végül annyit írtam, hogy alig maradt ujjam a zongorázáshoz!

pöttyös

Amorf kontúrok és élénk színek. Megunhatatlan és kifogyhatatlan. Bármikor és bármekkora felületre rajzolható, ez például egy összevont angolórán, egy előzőleg természetesen nem használt papírtálcára készült.
Ajánlom a kedves Tanár úrnak!

szivárványgekkó

Itt látható a 3D-s képeslapok legrégebbi darabja. Nála használtam először ragasztót is a ceruza mellett. Noha a technikám azóta sokat fejlődött, ennél jobb szivárványgekkót azóta sem csináltam!

Murvica Collection

Volt egy szabad estém, egy fogóm, egy köteg drótom, és egy kérés felém, hogy hajlítsak valamit a drótból a fogóval. A másnap kezdődő horvát nyaralás alatt minden kivitelezhető dolgot elkészítettem, és a teljes sorozatot még a helyszínen lerepróztuk. Még szerencse, mert a hazaút miatt dobozba ömlesztett ékszerek egyetlen drótgombolyaggá sűrűsödtek, és berozsdásodtak. De legalább finom levendulaillatúak.

az első

Az első bejegyzés.
Nem tudom, mit írjak, és nem tudom, hogy írjam.
A képről beszéljek? Szeretem ezt a rajzot. Pedig nem vidám pillanatomban készült. Akkor én voltam a fehér kabátos lány. De az rég történt. Talán szomorúan szebbet lehet alkotni?
Nem hiszem.
A legjobb dolgok hajnalban készülnek. Hajnalban és vidáman.

(:

Egy éve indult el a fotóblogom,

de a tizenhetedik életévemet betöltve

sem tudok nyugton maradni.

Következzen hát a folytatás,

minden mással!

Zsubori Eszter

2011. augusztus 17.